2023 Szerző: Cody Thornton | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-05-24 11:20
Ellentétben azzal, amit Olaszországban hiszünk, a japán étel nem néhány elemből áll, mindig ugyanaz. sushi, sashimi, Tempura és kevés más.
És akkor mik a japán diéta irányelvei?
Főleg az alapanyagok egyszerűsége, frissessége és jósága.
Vegyük a soba: lisztből és vízből készült tészta, amit nekünk, olaszoknak elsőre nyájasnak tűnő húslével fűszereznek. Ugyanez a udon, tészta teljes kiőrlésű liszttel elkészítve.
Az egyik étel, amit minden japán szeret, a fehér rizs nyers tojással és szójaszósszal keverve (tamago kake gohan), mind nori hínárral eszik.
Egy hagyományos étkezés gyakran egy csésze teába fulladt fehér rizzsel végződik (ochazuke), amelynek ősi, de nagyon intenzív íze van. Mindig, amíg az összetevők kiválóak.
De nyilván a japán konyha főbb receptjei még nem értek véget. Az egymást követő hullámokban a külföldi konyha óriási sikerrel érkezett ezekre a szigetekre.
Tempura ez a portugál misszionáriusok által hozott sütés evolúciója, mint néhány édesség, amelyet még mindig, különösen nyugaton gyártanak (konpeito).
A marhahús ritka, csak a hírhedt (az árért) Kobe marhahúsra korlátozódik, amely sört iszik, és masszírozzák a jobb zsíreloszlás érdekében.
Aztán jöttek az egyéb nyugati ételek, mint a pörkölt, a curry (Angliából), a rántott és sült sertésszelet, sőt a tészta is. A háború utáni időszakban a húsfogyasztás is nőtt a koreai stílusú hamburgereknek, steakeknek és grillsütőknek köszönhetően.
Mindezeket az ételeket újra átnézték és átalakították az idők során, mint például a ramen, kínai tészta húslevesben, amely Japánban olykor fanatikus fejlődési szintet ért el.
Ennek eredménye, hogy a japánok immár szabadon válogathatnak az ételek lenyűgöző választékából: nem kevés ezeréves van, aki jobban szereti a tésztát a rizs helyett, és minden nap nyugati ételeket fogyaszt.
Az olasz konyha nagyon népszerű, és viszont átdolgozzák és értelmezik. A carpaccio egy áhított étel, nem annyira hús alapú, mint mi, a japánok finomnak találják, ha polippal, tengeri sügérrel, vörös csattanóval vagy tonhallal készítik.
A francia vagy német mesterek tanításaiból kiinduló japán péksütemények a hozzávalók és fajták keverésével továbbra is élvezeteket kavarnak. Mint az itt kicsit másképp elkészített angolszász sajttorta esetében.
Érdekesség, hogy ezeket az újdonságokat nem csak egy elit fejleszti és fogyasztja, hanem mindenki izgul és ki akarja próbálni azt, amit nem ismer.
Ennek az átdolgozásnak nem az az eredménye, hogy hogyan lehet félni a hagyomány eltűnésétől, hanem éppen ellenkezőleg, annak erőssége, hiszen a japán gasztronómiai kultúra a különböző konyhák keverésén, új alapanyagok átvételén alapul.
Nem így volt ez régen az olasz konyhában is?