Il Buonappetito: Olaszország nem az ínyenc külföldi konyhák országa
Il Buonappetito: Olaszország nem az ínyenc külföldi konyhák országa

Videó: Il Buonappetito: Olaszország nem az ínyenc külföldi konyhák országa

Videó: Il Buonappetito: Olaszország nem az ínyenc külföldi konyhák országa
Videó: BUON APPETITO! Italian Week at Manifesto Anděl is here! 🇮🇹 🍕 2024, Március
Anonim

Az egyik olasz nagyvárosban élek, és nem egy, csak egy étterem van, ahol jó szintű külföldi konyha áll rendelkezésre.

„Etnikai” street food: amennyit akarok. Középkategória: egy kicsit. Fine dining: hiányzik egy. Nulla felosztás. Nada. Üres. Nisba.

Számomra úgy tűnik, hogy hazánk egyetlen olyan központja, ahol megkóstolhatja a világ egyes konyháit kortárs kifejezésében, az Milánó.

Tokuyoshi, Wicky, Gong, Yazawa, Iyo…: és itt is, ahogy a nevekből is könnyen kiderül, szinte kizárólag ázsiai javaslatokról beszélünk. Illik: remek a Kelet (nem a szabadkőművességre gondolok), őrült gasztronómiai kultúrája van.

De Olaszország többi részén?

Városomban, Torinóban az egyetlen, aki bizonyos szinteken valami kis fúziót csinált – Takashi Kido Kido-Ismje – bezárt. Mások nem jutnak eszembe.

És Róma? Zuma talán, de alig más (persze az ínyenc vendéglátásról beszélünk).

Valahol máshol?

Az a véleményem, hogy olyan erős kulináris hagyományban nőttünk fel, hogy ettől voltunk boldogok és jóllakottak, de konzervatívak és nem túl kíváncsiak is voltunk.

Hogy egy példát mondjak egy nyitottabb országra a mélyen gyökerező mohó történelem ellenére (Dubajban ez természetes): Thaiföldön a legjobb hely egy indián (Gaggan, két hete volt Gabriele barátom kiváltságos tagja).

Most: nem azt mondom, hogy az olasz étterem tetején legyen egy külföldi hely. De legalább találni egy jót – akár csak egyet is – egy millió lakosú városban, ezt nem bánnám.

Ajánlott: