Videó: Vasárnapi ebéd - Mindenki a tengerhez
2024 Szerző: Cody Thornton | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-16 12:36
Nyár, éles szellő, nap- és sóvágy. Telefonálás előtti este: mit csinálunk, amit nem, menjünk halat enni. Ez az egyik javaslat, ami miatt pokolian rohanok a szekrény felé, ahol a balszerencse elleni talizmánokat tartom. Mert már a képernyőn is látom reprodukálva, 75 milliméteres pompájában az emlékezetet sújtó jeleneteket.
Természetesen mindenekelőtt korán kell kelnünk, hogy induljunk, mielőtt a milánóiak megérkeznek. Mert a milánóiakat az emíliaiaknak a rajtvonalhoz igazodó hordának kellett tekinteniük, amely egyszerre indult útnak. Aztán itt van az a két köbméteres felszerelés a csomagtartóban, amit nem fogunk használni, de tudod, kell. De mindenekelőtt az "Ismerek egy helyet, jól eszel és keveset" sorozatból foglalhatsz helyet.
A sorsdöntő kijelentésnél megpróbálhatod a besúgóval együtt utánajárni, hogy mi győzi meg abban a határozottságban, hogy a tekintetéből egy kis vasmeggyőződés folyadékot olvasol. Majd mesél erről a fogadóról, az Adriai-tenger partján, ahol "Hoznak neked…" utalva függőben hagyva a mondatot. Vizsgálja meg, és itt van a 18 meleg és hideg előétel, a tengeri rizottó (!), a gyönyörű piros spagetti kagylóval, és végül a mitológiai grill.
Már látod magad előtt a rambaldi méretű és megjelenésű rákfélék halomát, és a különféle halak irtását, zavaróan nyalábokban sülve. Már el lehet képzelni a fehérboros kulacsokat, zöldes tükröződésekkel, szabadon öntött zuhatagként. El tudod képzelni a vegyes sült ételek piramisait: karikák, tintahal, garnélarák és fürtök, melyeket halomban tálalnak félelmetes citromszeletekkel díszítve mindenhol.
Mégis lesznek olyan címek, ahová a hozzáadáskor szégyellni és önpusztító késztetések nélkül elvihetsz barátokat a strandjaink melletti ebéd közben. Kellemes megállók a Buca di Cesenaticóban, a csatorna kikötőjében vagy az Anita a mólón. La Locanda dei Salinari Cerviában, némi hely az eleganciának is; Annától vagy a Laghetto Portonovo di Anconában. Nonna Sceppa a Capaccioban, nem igazán a tengeren, de nagyon értékes, vagy Cosimino a Porto Cesareóban.
De ha el akarnám vinni a barátaimat és a családomat halat enni 50 zsákon belül, akkor mi jutna eszembe?
Ajánlott:
Vasárnapi ebéd. A főtt húsok
Már hallom, ahogy csikorog a tojáshéj, amin sétálok, miközben a vasárnapi ebéd enciklopédikus témájával foglalkozom. De egy jó kajcsikó tudja, hogy nem szabad túl komolyan vennie magát, nem újságíró vagy hozzávalók barlangkutatója: vidéki fiú, aki az itt-ott összegyűjtött holmikról beszél, anélkül, hogy […]
Vasárnapi ebéd. Cappelletti, agnolotti és tortellini
A digitális bennszülöttek nem lesznek olyan szerencsések, hogy szombat délután látják az ország menyasszonyait egy trattoriába cappellettit készíteni. Láttam őket: a fehér köténnyel mögéjük kötve indultak el otthonról, és a nagy asztalokon felállítottak egy hadigépezetnek látszó futószalagot. A tésztát összegyúrjuk, kinyújtjuk, […]
Vasárnapi ebéd - A rizottó
Közvetlenül a jogosítványom megszerzése előtt fedeztem fel, hogyan készül a rizottó. Itt vidéken volt leves rizzsel, általában zöldség, ritkábban húsdarabok. Anyám - aki ma is rosszul fog rám nézni a zöld prériről - kriminalisztikai szerződéses technikát alkalmazott: forró húsleves, két kanál […]
Vasárnapi ebéd - Hová tűnt a Pique Nique?
Nem arról van szó, hogy különösebben hajlamos a nosztalgiára, ha a nosztalgia fekete-fehér televíziózást, válogatott híreket, kávépótlót és Idrolitinával készült vizet jelent. Nem vagyok hajlandó nosztalgiázni egy olyan idő után, amikor a használt angol lexikon szélessége magában foglalta az "igen" szó minden árnyalatát és tapasztalatait […]
Vasárnapi ebéd - A szendvicsek
Ma reggel óta, napkelte előtt próbálok felidézni, honnan indult a melegszendvics üzlet. Mert valahol megszületett, és ködös emlékeimben már nagykorúság felé látom az első szendvicsrudakat: mondjuk a hetvenes évek végén. Ekkor történt, hogy a szelet […]